2017. november 7-14. között került megtartásra az Együtt Kárpátaljáért-Jótékonysági Gyűjtés, a Joghallgatók Önképző Szervezete szervezésében. A gyűjtés során az ELTE-ÁJK, ELTE-TÓK és ELTE-TáTK hallgatói gyűjtöttek ruhaneműket, tartós élelmiszereket, játékokat és iskolaszereket  a kárpátaljai magyarság megsegítésére. A gyors és biztonságos elszállítás érdekében a JÖSz összefogott a Máltai Lovagrenddel és Johannita Lovagrenddel.

Köszönjük a rengeteg adományt!

A következőkben szervezetünk szeretetszolgálati alelnökének, Bodor Máténak a beszámolóját olvashatjátok az adományok Kárpátaljára történő szállításáról és szétosztásáról:
“Az elszállításra november 20-án, hétfőn reggel került sor Schumicky András és Avar Gábor segítségével a már említett két lovagrend részéről. Én, mint a szervezetünk szeretetszolgálati alelnöke képviseltem a JÖSz-t az utazás során. Körülbelül 8 órakor indultunk útnak Budapestről, és – köszönhetően az országhatárig jól kiépített infrastruktúrának – 11 órakor már Ukrajna területére léphettünk. Noha Kárpátaljára a háború közvetlen hatással nem volt, a határon fegyveres katonák tettek szolgálatot, kiegészítendő a klasszikus értelemben vett határőrizetet. „Háborús országba érkeztünk…” – gondoltam magamban. Ezután következett további 8 km-nyi autózás,  rossz állapotú utakon, majd végül megérkeztünk Beregszászra. Alapvetően egy szép, hagyományos magyar városról beszélhetünk, de a szegénység sajnos azonnal szembetűnő: rossz állapotú háza, épületek, utcák, hiányos közvilágítás.

A

Az indulás előtt, Avar Gáborral, a Johannita Lovagrend részéről.

Első állomásunk a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat helyi kirendeltsége volt. Itt többek között működik egy konyha, segítve a rászoruló helyiek étkeztetését, valamint különböző foglalkozásokat tartanak, illetve oktatási tevékenységet is végeznek. Az élelmiszert, a játékokat, és a gyógyszereket itt pakoltuk ki, a kirendeltség munkatársai pedig szétosztották a rászorulók között. Ezután a beregszászi romatelep felé vettük az irányt, hogy kirakodjuk a ruhaneműket, melyek a karácsony előtti hetekben kerültek szétosztásra  a helyi cigányvajda által, aki jól ismeri a helyiek körülményeit, így mindenkinek eljuttatta azt, amire a leginkább rászorul. A szegénység ellenére egy nagyon összetartó, rendezett közösség tagjaival sikerült megismerkednem, azt gondolom, hogy adományaink itt a lehető legjobb helyre kerültek.

 

Beregszászi utcakép

A nap zárásaként a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálat egyik helyben élő munkatársa körbevezetett a városban. Sétánk során nagyon sok érdekes és lesújtó adatot, információt mondott, többek között a szegénység mértékéről, és a helyi magyarság helyzetéről. A legszomorúbb talán az volt, amikor megtudtam, hogy a nyugdíjak átalagosan 15-17 ezer forintnak (kb. 1500-1700 hrivnya) felelnek meg, míg ezzel egy időben egy téli hónapban a 20 ezer forintos gázszámla egyáltalán nem ritka. Mindeközben – részben a határ közelsége miatt, részben a túlságosan alacsony kínálat miatt – az ingatlanárak rendkívül magasak, megközelítik a budapesti (!) árakat.

IMG_2564

A beregszászi romatelep.

 

Mindezen meghökkentő tények után azonban egy újabb megrázó dolgot tudtam meg. A helyiek egy héten átlagosan egyszer tudnak húskészítményt fogyasztani a magas árak, az infláció miatt, sőt nagy számban vannak olyan nyugdíjasok is, akik egy hétre fél kg kenyeret tudnak beosztani. Mialatt a várost bejártuk, még egy szembetűnő jelenséggel is találkoztam. Korombeli – huszonéves – fiatal férfiak szinte nincsenek az utcán, ugyanis vagy elvitték őket a háborús övezetbe, vagy – éppen a háború elől – elmenekültek a térségből.
Láttam már sokszor, sok nehéz helyzetben élő embert, de összefoglalva az eddigieket, valójában még mindig keresem a szavakat… Lesújtó, megrázó és elszomorító élmény volt számomra ez az utazás. Ennek ellenére, mégis azt mondom, hogy bármikor visszamennék segíteni, mert ennyire hálás és közvetlen emberekkel régen (talán sohasem) találkoztam. Biztos vagyok benne, hogy a Joghallgatók Önképző Szervezetének keretein belül még lesz erre lehetőségem!”

 

Köszönjük adományaitokat!